A talaj és a vizek környezet-egészségtana

Az ember is, mint a többi élőlény elválaszthatatlan környezetétől. Onnan veszi fel testének felépítéséhez, működéséhez szükséges anyagokat, és oda adja le a számára feleslegeseket, károsakat. Ezen anyagcsere folyamatokat a környezet élő és élettelen tényezői befolyásolják. Ilyen a napfény, a hőmérséklet, a levegő összetétele, mozgása, a csapadék, a talaj és a többi élőlény. Ugyanakkor az ember léte és tevékenysége is visszahat e környezeti tényezőkre.

Ez a folyamatos anyagcsere és kölcsönhatás, mely a környezet és szervezet között zajlik, egyidős az emberi léttel. Ez azonban évezredeken át nem jelentett veszélyt a környezetre, mert az emberi tevékenység következményei kis területre korlátozódtak. Így nem zavarták a természet megújulását, anyagainak körforgását.

Az ipari forradalommal kezdődő, majd a 20. században kiteljesedő tudományos-technikai fejlődés mindezt gyökeresen megváltoztatta. A gépek elterjedésével hatékonyabb lett a termelés, könnyebbé és kényelmesebbé vált az emberi élet, a fogyasztási igény megnőtt. Ezzel párhuzamosan megindult a népesség növekedése is. Mindez egyre több nyersanyagot és energiát igényelt. Felgyorsult a közlekedés, a kereskedelem és a városiasodás folyamata. Ezek következményeként a természetes élőhelyek egyre jobban visszaszorultak, területük csökkent, élőviláguk pusztult.
Ugyanakkor a termelés, a közlekedés és az urbanizáció káros melléktermékei, hulladékai óriási mértékben felhalmozódtak. Egyre jobban szennyeződött a víz, a levegő és a talaj, mely már nem volt képes a természetes megújulásra.

Ezek közül a környezeti tényezők közül talán legérzékenyebben a víz és a talaj reagál a szennyezésre.

A TALAJ KÖRNYEZET-EGÉSZSÉGTANA

A talaj, a földkéreg legfelső termékeny rétege. Kialakulásában a kőzettani, éghajlati, adottságoknak ugyanakkora szerepe van, mint az élővilágnak. Összetétele, és jellemzői alapján a Földön különböző talajtípusok alakultak ki, a talaj földrajzi területenként változó. Környezet-egészségtani szempontból a legfontosabb tulajdonsága, hogy hogyan viselkedik a szennyezőanyagokkal szemben.
Jól tudod, hogy a talaj az élet számára nélkülözhetetlen tápanyagok forrása. Fontos tápanyagokat tartalmaz a növényvilág és egyes állatok számára, melyeknek lakó- és búvóhelye is lehet. Az emberek élelmiszertermelése is függ a terület talajadottságaitól.  Hatással van a levegő oxigén- és szén-dioxid-egyensúlyának fenntartásában, a benne élő mikroszkopikus élővilág (pl. ízeltlábúak, baktériumok) a szerves anyag lebontásában játszanak fontos szerepet.
A talajszennyező anyagok az ipari termelés, a közlekedés révén először a levegőbe kerülnek, majd onnan jutnak kiülepedéssel a talajra. A bekerülő szennyező részecskék a talajszemcsékhez kötődhetnek. Lebomlásuk, majd
beépülésük a talajba a parányi, talajlakó élőlények tevékenységének eredménye. A mezőgazdasági munkák során közvetlenül kerülnek a káros szennyezőanyagok a talajba, melyek a csapadékkal mélyre mosódhatnak.

A talaj szennyezése akkor következhet be, ha a belekerülő anyagok mértéke meghaladja a talaj öntisztuló képességét. A talajba kerülő anyagok közül több károsíthatja a lebontó szervezeteket, így csökken a talajok öntisztulása is.
         
Szennyezőanyagok a talajban
A szerves szennyezőanyagok közül a kőolajszármazékok, az üzemekből vagy a közlekedésből a talajba az emberi gondatlanság, figyelmetlenség miatt kerülnek. Számos baleset következtében kerülhet kőolaj a talajba, ahol eltömítve a talajszemcsék közötti pólusokat, gátolja a növények anyagcseréjét. Súlyos esetben a talajban élő baktériumok kipusztulhatnak.
Rendkívül veszélyesek a szennyvizekből, háztartási hulladékokból a talajba került szennyezőanyagok hatásai.
Hasonlóan nagy károkat okoznak a növényvédő szerekből a talajba jutó anyagok.

Élő szennyezők
Már láttad, hogy a körülöttünk élő mikroszkopikus élőlények közül nem mindegyik hasznos a szervezetünk számára. Vannak betegségeket, járványokat okozó baktériumok, vírusok, melyek a szennyvízzel, ürülékkel, levegőből történő kiülepedéssel, hulladékokkal kerülhetnek a talajra. (Különösen az egészségügyből származó hulladékok veszélyesek ebből a szempontból.)
Különböző férgek petéi is kerülhetnek a talajba, melyek egy része fertőző-képes marad (pl. bélféreg). A talaj nem jó környezet a kórokozók jelentős csoportjának. Az érzékenyebbek, mint pl. a vérhas vagy a fertőző kolera kórokozói a vízhiányban és a napsugárzás hatására elpusztulnak.
Nem így a TBC baktérium, mely igen ellenálló, így fertőző marad. A legellenállóbb fertőző betegségeket okozó mikroszervezetek: a lépfene, a tetanusz és az állatok által terjesztett gázgangréna.  A sportpályákon, ahol gyakori az emberi sérülés, ezért tilos állatokat tartani.

A vizek környezet-egészségtana

A tiszta édesvíz életünk alapeleme. Testünk felépítéséhez és működéséhez éppúgy nélkülözhetetlen, mint az egészséges életvitelhez. Megújulását a természetben a víz körforgása biztosítja. A Föld édesvízkészlete azonban véges. Ezért fontos a vízhasználattal takarékoskodni, és a meglévők tisztaságát megőrizni.
A Földünkön körforgást végző víz szennyeződése a víz helyváltoztatása és jó oldó tulajdonsága miatt következhet be.
A hegységekből lesiető folyók több száz kilométert is haladhatnak, míg ivóvízként vagy öntözővízként valahol hasznosítják vizét. Útja során a csapadékvíz, más patakok, folyók, csatornák vagy a településekről emberi hatásra belejuthatnak olyan anyagok, melyek vizének minőségét rontják.

Sajnos napjainkban ez igen nehéz feladat. A vízigény ugyanis fokozatosan nő, és az emberi fogyasztásra alkalmas víz a szennyeződés fokozódása miatt egyre kevesebb.
A víz minősége, tisztasága függ a talaj és a levegő minőségétől, hiszen ezek szennyezettségét könnyen átveheti. A víz szennyezettsége táplálkozás- és élelmezés-egészségügyi szempontból is fontos, mert az élő- (baktériumok, vírusok) és élettelen szennyezők (mérgező anyagok, vegyületek) bekerülhetnek a táplálékláncba az öntözés, itatás, vagy az élelmiszer-feldolgozás közben. 

Egyik jelentős szennyező forrás a mezőgazdaság, mely túlzott mértékben használ műtrágyát és növényvédő szereket. Ezek a talajba beszivárogva szennyezik a talajvizet, a kutakat.
Hazánkban sok településen a kutak vize a magas nitrát tartalom miatt ivóvízként használhatatlan. A vízszennyezés másik forrása az ipar és a háztartások szennyvize, mely gyakran tisztítatlanul ömlik a tavakba, folyókba.

Hazánkban a vízminőség romlása talán még nagyobb probléma, mint a légszennyezés, hiszen a Kárpát-medence földrajzi adottságai miatt, vizeink nagy része határainkon kívülről érkezik hozzánk. A felszíni vizek minőségének megőrzése, tisztítása azért is fontos, mert Közép-Kelet-Európa folyói, különösen a Duna a hulladékeltávolítás kedvelt helye lett.

A vizek védelme érdekében takarékoskodni kell a vízzel. Csökkenteni kell a mezőgazdaságban használt kémiai anyagok mennyiségét. A háztartásokban takarékos és környezetbarát mosó- és tisztítószereket kell használni. Az üzemeket tisztítóberendezéssel, a településeket csatornahálózattal és szennyvíztisztítókkal kell ellátni.

Véded a környezetet, ha:

• Takarékoskodsz az anyaggal és az energiával.
• Tartózkodsz a felesleges fogyasztástól és az indokolatlan (öncélú) vásárlástól.
• Vigyázol holmijaidra, eszközeidre, hogy minél tovább tartsanak.
• Környezetbarát termékeket vásárolsz.
• Felismered közvetlen környezeted veszélyforrásait, értesíted a megfelelő hatóságot.
• Mindennapi életedben törekszel környezeted szépítésére, tisztaságának megőrzésére.
• Részt veszel környezeted értékeinek védelmében.

Egy 70 kg-os embernek a víztartalma 40 liter körül van. Ebből is látható, hogy az emberi szervezetnek alapvető szükséglete a jó ivóvíz. Ennek kritériumai: jó minőségű, élvezhető, szomjat oltó legyen, hőmérséklete 9-12 oC.

Nem tartalmazhat kórokozókat, mérgező vagy más egészségkárosító anyagokat.
A vízivás során mindig vegyük figyelembe az alábbiakat:
A csapadékvíz, bár kémiai szempontból desztillált víz, szennyezettnek tekintendő, ugyanígy a hólé is. Egyes helyeken a vizet ciszternákba gyűjtik, ennek vize is fertőzöttnek tekintendő. Ideális ivóvíz a forrásvíz, mely megfelelő vastagságú talajrétegen megy át, ami a legjobb szűrő.
Vigyázzunk azonban, hogy ne tévesszük össze a forrásvizet a búvópatakkal.

Az ásott kutaknál csak azokból igyunk, amelyek mélysége legalább 6-8 méter. Különösen óvakodjunk az állatok itatására használt alföldi gémeskutaktól. Egyes falvakban még ma is nagyon magas a kútvizek nitrát tartalma, mely azonban inkább csak a csecsemőkre veszélyes. Magashegyi túrák során a beömlő csermelyek ihatóak, de a tengerszemek vizének fogyasztásától tartózkodjunk, mert ezeknek biológiai öntisztulásuk nincs.