HovHová kötnek a gyökereink? (Forrásfeldolgozó óra)

Kaposvár, Somogyország fővárosa, vagy ahogy ma nevezik a „festők városa”, 1999-ben ünnepelte várossá avatásának 250. évfordulóját. Az 1749-ben, hét domb között alapított város a belső-somogyi és zselici dombok lábai között épült.

Kaposvár 135 méter tengerszint feletti magasságon az évszázadok óta egyre gyengébb vizű Kapos – folyó két oldalán fekszik.

            Az eltérő termelést folytató tájak adottságai kedvező hatással voltak a város életére, amit fokozott a vidék kedvező fekvése. A forgalmas kereskedő utak közelsége, a nagy vásárok sok embert vonzottak. A dombok adta védelem, nagy erdőségek, a jó talaj és éghajlati viszonyok, segítették az itt élők életét.

Kaposvár története dióhéjban

Államalapító Szt. István királyunk, 1009-ben a pécsi püspökség határait kijelölő alapítólevélben említi először a Kapos, Copus nevét. Ekkor a város jelenlegi vidéke, a területe a Somogyvár központú nemzetségfő várához tartozott.

A 11. században a győri nemzetség őse, Atha – Ottó somogyi ispán monostort alapít a Szent Jakabi dombon (1061-ben). A monostor felszentelésén megjelentek az akkori jelentős uralkodó személyiségek, Salamon királyunk és Géza herceg is.

Az alapítólevél rövid (975 szavas) összefoglalóját közel 50 éve találták meg, mely egy 1377-ben keltezett ítéletlevél része volt. Voltaképpen ez Kaposvár első oklevele, mely a városról és környékéről ad hiteles leírást. Nagy Emese régész kutatta a szerzetesek által lakott egykori monostort, aki két nagyobb épület, egy nyolcszögű kápolna és a kolostor épületét tárta fel. Az 1500-as években 6 szerzetes lakott e falak között.

Az első vár építését IV. Béla királyunk rendelte el, s 1273-ban már közgyűlést is tartottak falai között (a vár a mai Pláza helyén állt). Ezután a Kapos és a vár neveket mindig összekapcsolták, kihangsúlyozva a vár jelentőségét.

A 16. században, amikor a törökök veszélyeztették a megyét, megkezdődött a vár megerősítése, s a korabeli írásokban királyi várként szerepelt. Dersfy Farkas István Kaposvár védelmére 50 lovast és 50 gyalogos katonát rendelt. A vár környékén biztonságban éltek az emberek, hiszen a Kapos vize mocsaras, járhatatlan vidékké változtatta a tájat.

Sziget vára után a Kapos vára volt a legjelentősebb ezen a vidéken. (a Dráva – Balaton védelmi láncában).

A vár török kézre kerülésével kapcsolatban nincsenek megegyező vélemények. Elterjedt elmélet

szerint a megszökött kapitányt, Szél Pétert gyávaságáért Pápán felakasztották, így harc nélkül került török kézre a vár. A török megszállás alatt magyar lakos itt nem élt, elmenekültek és csak szerb kézművesek – iparosok szolgáltak.

1686 tavaszán Eszterházy Pál megvette ezt a területet. A várat 1688-ban Bádeni Lajos császári tábornagy háromnapos ágyútűz után elfoglalta.A városban 100 ház volt, melyekben katonák laktak. Egy írásos emlék szerint: „Ez a terület nem terjeszkedik ki messzebb, mint félórányira körben. Pusztán egy majorház és a házak foglalják el a területet. …Van egy elpusztult falu, melyet Toponárnak neveznek.”

1702-ben a bécsi haditanács rendeletére felrobbantják a várat (a lázadó magyarok elrettentésének ürügyén), s a romokból magtárak, börtönök, lakóházak épülnek. A lakosok jobbágysorba kerültek vagy elmenekültek.

Tíz évvel később, egy 1712. okt. 1-én Kismartonban kiállított hercegi oklevél engedélyezte a letelepedést. Így megkezdődhetett a betelepedés, bár ekkor a város területe alig haladta meg a 250 holdat. Az első népszámláláskor (1784-1785) a város lakossága 2126 fő volt.

A 18. század végére a városka elérte a magyarországi átlagos városi szintet. Falai között volt orvos, gyógyszerész, bábos, tanító, jogász, és természetesen katolikus pap.
1779-ben kezdődött meg a nemzeti iskola 3 osztályában a tanítás.

Megjelentek az üzletek, középületek épültek, gazdag kereskedők, iparosok telepedtek le. Bár néhány utca volt ekkor még a város, a mai Kossuth-térre jártak az emberek piacra.

A házak nagy része hézagosan épített tömés vagy vályog épület volt szalmával vagy náddal fedve. A kerítések helyett fa karók álltak a házak előtt, melyek egy – egy nagyobb esőzés után kapaszkodóként szolgáltak a csúszós sáros utakon.

A múlt viszontagságai után gyorsan fejlődő jövő

1749-ben már városként került Kaposvár a térképre. Ezután gyors fejlődés kezdődött, kisüzemek (céhek) és kisiparok, iparosok jelentek meg.

Az 1700-as évek végén Csokonai Vitéz Mihály megírja a
Dorottya – A dámák diadala a farsangon c. vígeposzát és művében Somogyországnak nevezi ezt a területet.

A város rohamos fejlődése akkor indulhatott meg, amikor Beszédes József lecsapoltatja a Kapos-völgyét. Így az addigi mocsaras-vizes területek is beépülhettek, utak készültek és lakhatóvá vált a terület.

1835 – ben a „virágos város” díszpolgárának választja meg gróf Széchényi Istvánt, a legnagyobb magyart. Kaposváron az 1800-as évek közepén (1851) Haidekker Pál alapította Magyarország első szappangyárát. Donner János serfőző mester (1857-ben) a Kaposon túl építi fel lakóházát, így alapítója és máig névadója lett a Donneri-városrésznek.

1869-ben tartott választáson a város, a száműzetésben élő Kossuth Lajost választja meg képviselőnek. Kossuth városhoz írt levele a levéltár féltett kincsei közé tartozik.
A város díszpolgárának szobrát 1911-ben a híres Kopits János készítette el.

Kaposvár, Kaposvár – Köszöntjük kedves utasainkat!

Ezt először 1872-ben hallották a vonatról leszálló utasok a kaposvári vasútállomáson.
A Budapest-Zágráb vasútvonal kiépítése jelentős fellendülést adott a városnak, ezáltal fontos kereskedelmi, közlekedési központ lett.

A város fejlődésének kedvezett Németh István polgármester működése (1895 – 1911), aki a falusi mezővárosból egy, az akkori iparosodó-mezőgazdasági megyékhez hasonló megyeszékhelyet képzelt el.

Ekkor épült a cukorgyár, mely a Dél-Dunántúl legnagyobb és legkorszerűbb mezőgazdasági ipari üzemének számított. Itt állítottak elő először hazánkban kristálycukrot, melyet külföldre is szállítottak.

A világháborúk idején a város fejlődése megállt, s a lakosságot is megtizedelték a háborús események. A háborúk után a város fejlesztése – orosz mintára észak-északnyugaton folytatódott, ahol felépült a hagyományoktól idegen, új szocialista városnegyed, a négy- és tízemeletes panelházakból álló Kalinyin-negyed.

Az 1929 – 33 közötti nagy gazdasági világvállság idején a városban lévő nagy ipari üzemek sorra bezártak: vasgyár, sörgyár, kocsigyár, több malom. Csak a cukorgyárnak sikerült túlélni a nehéz időszakot.

1942-ben kapott megyei rangot a város. Dr. Vétek (később: Kaposváry) György polgármester a munkanélküliség és a nyomor eltüntetésére meghirdette a „virágos Kaposvárért” mozgalmat.

A városvezetők legfőbb törekvése a város szebbétételével a súlyos szegénység és nyomor eltűntese volt. Munkanélküliekkel felásatta a járdaszegélyeket, csinosított a parkokat és az utcákat. A több tízezer virággal így szerették volna eltakarni a szomorú valóságot. A mozgalom valóban sikeres volt, hangulatossá tette a belvárost, így vált Kaposvár „virágos várossá”.

A város híres szülötte Nagy Imre (1896-1958), aki földművelésügyi miniszter, majd belügyminiszter is volt, s 1953-1955 között Magyarország miniszterelnöke volt. 1965-ban hazaárulással vádolták meg, majd 1958-ban kivégezték. Az 1956-os forradalom kitörésének 40. évfordulójára Paulikovics Iván készítette el a tragikus sorsú miniszterelnök szobrát, mely a megyeháza előtt látható.

Az 1950-es évek városfejlesztésében épült a Húskombinát, a Pamutfonó-ipari Vállalat és a Ruhagyár.

Kaposvár napjainkban lett igazi iskolaváros, sok általános iskolája, több mint tíz középiskolája, valamint a Kaposvári Egyetem több kara, mely a tanítóképzéstől az agrárszakemberek oktatásáig meghatározó új arculatot alakít ki városunknak. A szakképzésben is gazdag a lehetőségek sora intézményeinkben: környezetvédelmi technológus, egészségügyi-, élelmiszeripari-, közlekedési-, kereskedelmi-, és építőipari szakmunkásképzés folyik.

A Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága által szervezett kiállítások településünkön gazdag szellemi és művészeti örökségről tanúskodnak. Az országosan is jelentős Rippl-Rónai Emlékház, a Vaszary-képtár, s több egyesület – galéria kiállításai révén büszkén mondhatjuk, hogy Kaposvár a „festők városa”.

A megyei Levéltárban folyó sokoldalú helytörténeti valamint regionális kutatás és publikálás régóta túlmutat Somogy határain. A Csíky Gergely Színház évek óta színvonalas előadásaival több alkalommal az országos színháztalálkozón, vagy nemzetközi versenyeken ér el szép sikereket. 1911-ben gördült fel először a színházban a függöny, s Erkel Ferenc: Hunyadi László operája szólalt meg, majd a pozsonyi színtársulat a Cigánybáró c. operettet játszotta.