A környezeti kompetencia fejlesztésének lehetőségei az erdei iskolában

Kiss Gábor
ELTE Neveléstudományi Doktori Iskola, Ph.D hallgató
Kutató Diákokért Alapítvány, Professzorok Háza -  1146 Budapest Ajtósi Dürer sor 19-21.

Napjaink nemzetközi és hazai pedagógiai fejlesztései egyre kevésbé az elsajátítandó műveltség tartalmi részei felé irányulnak. A megtanult ismeret- és műveltséganyag helyett egyre több figyelmet fordítunk a kompetenciákra, azaz nem annyira az elsajátított tudás, mint inkább az aktív cselekvőképesség fejlesztésén van a hangsúly. Az egyéni cselekvőképesség természetesen nagyrészt az egyén rendelkezésére álló, problémahelyzetekben mozgósítható tudására épül, azonban nem korlátozható pusztán erre: a kompetencia magába foglalja a tudást, de annál bővebb értelmezésű.
A környezeti nevelési módszerek, stratégiák, és programok akkor lesznek hatékonyak, ha nem csak tudást közvetítenek, hanem aktív környezeti kompetenciákat. Mindebből az következik, hogy amikor környezeti kompetenciákról beszélünk, akkor nem csupán egy újabb elemet illesztünk be a fejlesztendő készségek, képességek sorába. A környezeti kompetencia kifejezéssel is azt hangsúlyozzuk, hogy csak akkor érhetünk el eredményeket a környezeti nevelés terén, ha az oktatás-nevelés során a diákok képessé válnak arra is, hogy használják minden megszerzett képességüket, készségüket a fenntarthatóság, a környezeti problémák kezelésének érdekében.

Az Európai Referenciakeretben meghatározott kulcskompetenciák (a megfelelő tudáselemek, készségek és attitűdök) mellett a fenntartható fejlődés érdekében történő cselekvés az alábbi egyéb kompetenciaelemeket igényli (Varga A., 2006):  rendszerszemléletű
gondolkodás;

• kritikai gondolkodás;
• kreatív gondolkodás;
• a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos tudáselemek;
• a fenntartható fejlődést nem támogató döntések következ-ményeinek ismerete;
• a nemzedékek közötti és nemzedéken belüli szolidaritás és felelősség,
• a globális, regionális, nemzeti és helyi környezeti problémák ismerete;
• a környezeti problémák gazdasági, ökológiai és társadalmi következményeinek ismerete;
• a fenntartható fejlődés etikai dimenziójának tudatosítása.
  

E vizsgálat során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy melyek azok a kompetencia területek, amelyek a környezeti nevelési programok, feladatok, akciók, projektek során fejleszthetők, és melyek azok, amelyek hatékonyan hozzájárulnak a környezeti nevelés sikerességéhez.

A vizsgálat során környezeti nevelési programokon (erdei iskola programok 2002-2005) közel száz diák által kitöltött kérdőív, interjú segítségével mértük fel a tanulók tudása és aktív cselekvőképessége közötti összefüggést (5.-6. osztályos diákok körében

A kutatás eredménye, hogy a következő speciális kompetenciák erősítésével érhető el hatékony környezeti nevelés:

• komplexitás, nyitott helyzetek kezelésének képessége
• önálló és társas tanulásra való képesség
• rugalmasság és alkalmazkodó képesség
• kritikai képesség , problémamegoldó képesség, kreativitás      
• együttműködés, kommunikáció       
• írott kommunikáció alkalmazására való képesség
   

A kutatás megállapításai alapján levonható következtetések a kompetencia-fejlesztés környezeti nevelésben betöltött szerepéről:

Egyrészt a kompetencia-fejlesztés hosszú évek során valósul meg a nevelés-oktatás keretében, az erdei iskolai mérésekből következtethetünk, hogy a speciális (környezeti) kompetenciák fejlesztése túlnyomórészt az iskolán kívüli környezeti nevelési programokkal növelhető. (Kiss G. 2006)

Másrészt a speciális kompetenciák a személyiség formálásában felismert jelentősége felhívja a figyelmet, hogy
a hagyományos értelemben vett tudásközpontú oktatás egyeduralmának ideje lejárt,a speciális kompetenciák fejlesztése hozzájárul az általános kompetenciák fejlesztéséhez.

A kutatás hozzájárult annak a gondolatsornak a megerősítéséhez, amit Nagy Sándor korábban a tanítás- tanulás tartalmáról gondolt: „Nem csupán ismeretek befogadását, hanem műveletek, a viselkedés, a magatartás aktív elsajátítását teszi lehetővé a korszerűen értelmezett oktatás.”

Felhasznált irodalom:

1.  Nagy József (2000): A kritikus kognitív készségekés képességek kritériumorientált fejlesztése Új Pedagógiai szemle, 2000/07.
2. Halász Gábor (2001): A magyar közoktatás az ezredfordulón, OKKER, Budapest
3. Kiss Gábor (2006): A hatékony környezeti nevelés lehetőségei – Kompetencia-fejlesztés és környezeti nevelés, XII. Nemzetközi Környezetvédelmi és Településfejlesztési Diákkonferencia Abstract kötet, Mezőtúr, p.41.
4. Varga Attila (2006): A környezeti kompetencia, Új Pedagógiai Szemle, OKI